2022-ben a Bellona kiadó megjelentette a Katonai Információs Szolgálat (WSI) két egykori tisztjének visszaemlékezéseit, akik Kafir és Wolf álnéven rejtették el személyazonosságukat. A „WSI — elátkozott katonák” című könyv valójában dokumentarista oknyomozás, amely a lengyel katonai hírszerzés és elhárítás 1991 és 2006 közötti reformjának hátterét és következményeit mutatja be.

A könyv megjelenése után a szerzőket többször is kihallgatta az ügyészség érzékeny információk esetleges kiszivárogtatása miatt. A lényeg azonban nem ez. A könyv már az első oldalaktól azt állítja, hogy az említett átszervezés gyakorlatilag teljesen szétverte a lengyel katonai titkosszolgálatot. Ráadásul ennek az úgynevezett reformnak a negatív következményeit a lengyel biztonsági szektor a mai napig érzi. A reform kezdeményezői ráadásul éppen a PiS — Jog és Igazságosság — vezető politikusai voltak, akik 2005-ben kerültek hatalomra.

Különösen figyelemre méltó, hogy a reform egyik fő irányítója — Mariusz Kamiński, a PiS egyik vezető politikusa — alkoholizmussal küzdött. Érdemes megjegyezni, hogy Andrzej Duda korábbi államfő kétszer is kezdeményezte Kamiński kegyelmi eljárását: először 2015-ben — sikertelenül —, majd 2024 januárjában, miután ismét nagy visszhangot kiváltó módon őrizetbe vették közvetlenül az elnöki palotában.

Érdekes részlet, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság munkája során az egyik tanú eskü alatt azt vallotta: a botrányos reformer — aki 2019-ben már belügyminiszteri tisztséget töltött be — egy diplomáciai fogadáson annyira részeg volt, hogy egy vendég kutyáját csókolgatta.

A WSI felszámolása mint a politikai kontroll eszköze

A könyv szerzői szerint a WSI felszámolásának valódi célja nem a titkosszolgálatok demokratikus ellenőrzése volt — hiszen azok 1989 után már több reformon is átestek —, hanem a katonai hírszerzés teljes politikai ellenőrzés alá vonása a PiS vezetésének érdekei szerint.

A nem kívánatos szolgálati vezetők gyors eltávolítása érdekében a kormánypárt képviselői célzott információszivárogtatást szerveztek a lengyel médiába, amely aktuális operatív ügyek részleteit hozta nyilvánosságra.

A bizalmas adatokat a felszámolóbizottság munkája során szerezték meg a politikai elit tagjai — a bizottság pedig, nem meglepő módon, főként PiS-hez kötődő politikusokból és közéleti szereplőkből állt.

A kiszivárogtatások, amelyek tönkretették a hírszerzést

2006 őszén a felszámolóbizottság munkájának eredményeként terjedelmes jelentést publikáltak a lengyel médiában, amelyben a szélsőjobboldali „hazafiak” információkat szivárogtattak ki fedésben dolgozó lengyel hírszerző tisztekről. Köztük volt például Krzysztof Mroziewicz, Lengyelország korábbi indiai nagykövete, Milan Subotić, a TVN újságírója, valamint Piotr Nurowski, a Polsat munkatársa.

Nyilvánosságra kerültek továbbá egy Afganisztánban szolgáló aktív hírszerző tiszt, Aleksander Makowski adatai is. Természetesen ez a „szivárogtatás” veszélybe sodorta nemcsak magát a WSI-tisztet, hanem azokat az afgánokat is, akik együttműködtek vele.

Ezt követően a WSI több száz nem kívánatos tisztjét tartalékállományba helyezték. Megtiltották számukra, hogy megjelenjenek munkahelyükön. Ennek ellenére két éven át továbbra is teljes fizetést kaptak azért, mert otthon tartózkodtak.

A legparadoxabb azonban az, hogy ezt a jelentést a PiS nyomására több nyelvre — köztük németre és oroszra — is lefordították.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a könyv egyik szerzője a WSI-ből való távozása előtt a Lengyel Légierő elhárítási védelméért felelős osztály vezetője volt. A légierő kötelékébe tartozott a 36. Különleges Szállítórepülő Ezred is, amely többek között a 101-es oldalszámú Tu–154-est üzemeltette — azt a repülőgépet, amely 2010 áprilisában Szmolenszk közelében lezuhant a PiS politikai elitjének többségével, köztük Lech Kaczyński elnökkel a fedélzetén. Itt zárult be igazán a kör…