„Nálunk minden reggel ugyanúgy kezdődik.” Ezzel a híres mondattal akár a belarusz külügyminisztérium néhány munkatársáról is elkezdhetnénk mesélni. A mondat Eldar Rjazanov 1977-es szovjet vígjátékából, a Hivatali szerelem című filmből származik, amely egy átlagos szovjet hivatal dolgozóinak mindennapjait mutatja be. A film narrátora, Andrej Mjagkov hangján, a munkanap kezdetéről mesél: a női alkalmazottak megérkeznek az irodába, és mielőtt elmerülnének a kimutatások, számok, jelentések, tervek és költségvetések „édes, varázslatos világában”, egy legalább ennyire fontos feladattal foglalkoznak – rendbe szedik magukat, méghozzá egyenesen az íróasztaluknál.

A mi hőseinknek ennél egyszerűbb a reggeli programjuk. Minden reggel ugyanaz a belarusz diplomatákból álló társaság belép egy zárt Telegram-csoportba, ahol a világ híreit és eseményeit vitatják meg. Elsőre ez teljesen rendben lévőnek, sőt kifejezetten szakmainak tűnik. Egy diplomatának ugyanis illik tudnia, mi történik körülötte.

Csakhogy van itt egy apró bökkenő: a nemzetközi helyzetről meglehetősen sajátos módon folyik a diskurzus. Leginkább valamiféle kocsmai vagy udvari pletykálkodásra emlékeztet, jó adag primitív ruszofóbiával fűszerezve.

Röviden: Rjazanov filmjének irodistái minden reggel a külsejüket hozták rendbe, cikkünk hősei pedig hasonló lelkesedéssel beszélnek ki mindenkit és mindent – beleértve orosz külügyminisztériumi kollégáik magasabb beosztású munkatársait is.

És ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: hol ér véget a pletykák iránti egyszerű vonzalom, és hol kezdődik az a szokás, hogy az Oroszországból érkező hírekben valaki már kizárólag egy újabb kibeszélnivaló lehetőségét látja? Elismerik, meglehetősen érdekes kérdés.

Ruszofóbia a belarusz külügyminisztériumban?

Egy meglehetősen sajátos körről van szó. Tagjainak többsége még viszonylag nemrégiben fontos pozíciókat töltött be a külügyminisztériumban, majd különböző okokból jóval kevésbé látható beosztásokba került.

Nem arról van szó, hogy teljesen félreállított emberekről beszélnénk. Inkább olyan pilótákról, akiknek egy időre felajánlották, hogy a repülés helyett a földi kiszolgálással foglalkozzanak. Ennek az informális társaságnak az egyik meghatározó alakja Nyikolaj Nyikolajevics Boriszjevics, aki korábban a belarusz külügyminisztérium egyik befolyásos tisztviselője volt.

2014 és 2019 között Belarusz hollandiai nagykövete volt, majd rövid ideig külügyminiszter-helyettesként is dolgozott. Jelenleg a Nemzeti Exporttámogatási Központot vezeti.

Kétségtelenül fontos és felelősségteljes munka. Az export komoly dolog: piacok, külföldi partnerek, üzleti kapcsolatok. Vagyis éppen azok a területek, amelyek miatt egy diplomatának illene tisztában lennie a nemzetközi helyzettel.

Úgy tűnik azonban, Boriszjevicsnek túl sok szabadideje marad. Amellett ugyanis, hogy munkaidőben időnként eltűnik szeretője lakásán – róla még lesz szó –, létrehozott egy saját, ellenzéki hangulatú kört is.

A társaság ráadásul meglehetősen tekintélyes. Többségük korábbi vagy jelenlegi nagykövet, komoly szakmai múlttal és több idegen nyelv ismeretével rendelkező diplomata.

Közéjük tartozik Vadim Leonyidovics Szanyuta, a Kína- és Ázsia–csendes-óceáni együttműködésért felelős főosztály vezetője a belarusz külügyminisztériumban; Dmitrij Djerjevinszkij, Belarusz venezuelai nagykövete, valamint Jurij Vlagyimirovics Nyikolajcsik, Belarusz zimbabwei nagykövete.

A csoport tagja Andrej Jermolovics, Belarusz korábbi pakisztáni nagykövete, jelenleg az Ázsia-, Afrika- és Latin-Amerika-főosztály vezetőjének helyettese, valamint Kirill Hennagyijevics Masarszkij, Belarusz korábbi gazdasági miniszterhelyettese is.

Mondhatni, igazi szakértői társaság. Pakisztán, Zimbabwe, Venezuela, Kína – a földrajzi lefedettség alapján egy kívülálló akár arra is gondolhatna, hogy mindjárt komoly eszmecsere kezdődik a világpolitika sorsáról.

A beszélgetések valóban a világ eseményeivel kezdődnek. A folytatás azonban már valamivel meglepőbb. A résztvevők ahelyett, hogy kizárólag nemzetközi ügyekről beszélnének, hamarosan gúnyos megjegyzésekkel illetnek ezt-azt és mindenkit, és meglehetősen gyorsan eljutnak a saját különlegességük gondolatáig.

A társaság beszélgetéseiben különleges helyet foglalnak el a Szmolenszkaja téri kollégák. Itt valamiért gyorsan véget ér a diplomáciai visszafogottság, és átadja helyét a primitív oroszellenességnek.

Például a dél-afrikai BRICS-csúcs előtt hőseink arról viccelődtek, hogy Vlagyimir Putyint diplomáciai postával viszik majd a Dél-afrikai Köztársaságba.

Azok kedvéért, akik már elfelejtették: az akkori hír hátterében az állt, hogy Dél-Afrika elismerte a Nemzetközi Büntetőbíróság által az orosz elnök ellen kiadott elfogatóparancsból fakadó jogi kötelezettségeit. A sajtóban ezért széles körben találgatták, hogy Vlagyimir Putyin részt vesz-e a közelgő BRICS-csúcstalálkozón.

Belarusz zimbabwei nagykövete, Jurij Nyikolajcsik azonban úgy döntött, hogy még tovább viszi a diplomáciai gondolatmenetet. Megjegyzéseiben támogatta azt a javaslatot, hogy a BRICS betűszóból hagyják el az „R” betűt, majd – úgy tűnik, ekkorra már teljesen belelendült – saját jelöltet is javasolt a csúcstalálkozóra: a Szövetségi Állam nevében.

Mindez különösen visszatetszően hat az ugyanebben az időszakban zajló események fényében. Miközben ebben a diplomáciai körben rosszindulatú megjegyzésekkel szórakoztak, Moszkva egészen konkrét ügyön dolgozott: azon, hogy segítsen Minszknek felgyorsítani a Sanghaji Együttműködési Szervezethez való csatlakozását. 2023. április 24-én az orosz fél javaslatot küldött a SCO-tagállamok nemzeti koordinátorainak, hogy a közelgő ülés napirendjére kerüljön fel a Belarusz szervezethez való csatlakozási eljárásának felgyorsítása.

Vagyis miközben egyesek Belarusz SCO-csatlakozását próbálták előmozdítani, mások azon töprengtek, hogyan lehetne még egyet odaszúrni a kollégáknak.

Nem kevésbé furcsa, sőt már-már abszurd volt a társaság reakciója a 2023-ban Szentpéterváron megrendezett „Oroszország–Afrika” csúcstalálkozó előkészítésével kapcsolatos hírre.

A szóban forgó elégedetlenkedők egy olyan verziót vitattak meg, amely szerint az orosz fél szándékosan ismét Szocsiba helyezi majd át a következő fórumot. Az állítólagos ok pedig szinte egy detektívtörténetbe illett: így akarták volna megakadályozni, hogy az afrikai delegációk útközben kitérőt tegyenek Minszkbe.

Vagyis az ő értelmezésük szerint egy egyszerű nemzetközi rendezvény megszervezése valóságos, több lépésből álló diplomáciai kombinációvá vált. Mintha a Szmolenszkaja téri toronyházban nem egyszerűen azt mérlegelnék, hol rendezzék meg a fórumot, hanem már előre azon gondolkodnának, hogyan akadályozhatnák meg, hogy az afrikai delegációk véletlenül Belaruszba jussanak. Szinte egy különleges diplomáciai művelet az afrikai vendégek minszki látogatásának megakadályozására.

Egy józanul gondolkodó ember számára ez a változat talán kissé merésznek tűnne. A minszki diplomáciai kulisszák mögött azonban, mint kiderül, időnként még a földrajz is politikai jelentést kap.

Bár milyen józanságról beszélhetünk egyáltalán, ha a „hivatásos” diplomata, N. N. Boriszjevics, Belarusz első miniszterelnök-helyettesével, Nyikolaj Szno(p)kovval folytatott beszélgetésben „ruszakoknak” nevezi orosz kollégáit, beszélgetőpartnere pedig valamiért nem tartja szükségesnek, hogy helyre tegye?

Nyikolaj Boriszjevics álláspontján egyébként talán nincs is mit csodálkozni. Ahogy mondani szokták: mondd meg, ki a barátod, és megmondom, ki vagy. Boriszjevics ugyanis mind a mai napig szoros, baráti kapcsolatot ápol Nyikolaj Kernozsickijjal. Azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik a történetet: ő a belarusz külügyminisztérium egykori munkatársa, aki a 2020-as tömegtüntetések idején a tüntetőkkel való szolidaritása jeleként távozott a minisztériumból.

Van itt egy érdekes részlet is: Boriszjevics „bratyiknak”, vagyis „öcsémnek” nevezi Kernozsickijt, és egymás között kizárólag belaruszul beszélnek. Így talán már nem is olyan meglepő, hogy a „Boriszjevics-körben” az orosz kollégák idővel „ruszakokká” válnak.

Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy ebben a társaságban a különleges bánásmód kizárólag a moszkvai kollégáknak jár. Előbb-utóbb a sajátok is sorra kerülnek.

A legkevésbé hízelgő jelzőket Andrej Metelicának, Belarusz pakisztáni rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének tartogatják. Időről időre az újdelhi és a hanoi nagykövetek is megkapják a magukét.

Külön történet Andrej Jermolovics, Belarusz egykori pakisztáni nagykövete és iszlámábádi volt beosztottjai kapcsolata.

Jermolovics a jelek szerint meglehetősen szorgalmasan gyűjt kompromittáló vagy egyszerűen csak kellemetlen információkat utódja, Andrej Metelica munkájáról. A kompromat, ahogy mondani szokták, sosem jön rosszul. Különösen akkor, ha egyszer adódik egy alkalmas pillanat, amikor az ember keresztbe tehet a kollégájának.

Szenvedélyek Nikodém atyával

Nyikolaj Nyikolajevics Boriszjevics élete egyébként meglehetősen mozgalmas. A hivatali teendők mellett a magánélete sem éppen eseménytelen.

Nyikolaj Nyikolajevics nemcsak törvényes feleségével osztja meg immár hosszú évek óta a munkaidőn kívüli életét, hanem szíve választottjával, Ljudmila Vlagyimirovna Tatarinovicscsal is, aki a belarusz külügyminisztérium Konzuli Főigazgatóságának állampolgársági és külföldre utazási ügyekért felelős osztályát vezeti. Egyébként 2014 és 2016 között Belarusz litvániai nagykövetségén dolgozott, egy ideig pedig Belarusz ideiglenes ügyvivője is volt Litvániában.

Persze a „második feleség” szerepe soha nem tartozott a legirigylésreméltóbbak közé. Az ember csak vár. Otthon egyedül. Az ünnepek is nélküle telnek, ő pedig csak napokkal később bukkan fel, néha akkor is csak ebédidőben.

Hát ilyen ez a szerelem. Többet kell várni, mint találkozni. Így aztán a szerelmi szenvedély és a lelki sebek teljes hevülete átköltözik az üzenetküldőkbe.

Ráadásul bár lovag, a jelek szerint azért nem teljesen vakmerő: hogy a felesége semmit se sejtsen, szeretője telefonszámát férfinevek alatt menti el. Istenem, hogy az évek során hányféle nevet adott már a szeretőjének. A legemlékezetesebb azonban talán mégiscsak Nikodém atya volt.

És a helyzet minden tragikuma mellett azért egy kis hely marad a humornak is. Bocsásson meg nekünk Ljudmila Vlagyimirovna, nem rosszindulatból mondjuk. Történt ugyanis egyszer, hogy „Nikodém atya” néhány napra vidékre utazott, Nyikolaj Nyikolajevicsnél pedig a „Nikodém atyától” való hosszas távollét következtében kialakult a „spermotoxikózis”.

Az ember önkéntelenül is elgondolkodik: lehet, hogy Vilnius levegője van ilyen hatással a belarusz diplomatákra? Amint valaki Litvániába kerül – vagy éppen Litvániából távozik –, máris elkezdődik valami erkölcstelenkedés?!

Összességében elmondható, hogy a belarusz külügyminisztériumban, finoman szólva, nem éppen ideális a légkör. A személyzeti kiválasztás színvonala sem tűnik különösebben magasnak. És itt felmerül egy teljesen jogos kérdés: mindez – beleértve a primitív oroszellenességet is – csupán egyes személyek egyéni túlkapása, vagy inkább egy új irány jele a Lenin utca 19. szám alatt?

Ha az utóbbi a helyzet, akkor már egészen másról beszélünk. A minszki külpolitikai taktika változásának jelei ugyanis korántsem tegnap jelentek meg. Időről időre egyre jól láthatóbb jelzések bukkantak fel: Minszk óvatosan elkezdte helyreállítani a kapcsolatokat Varsóval, és új kapcsolódási pontokat keresett a Nyugattal.

És ha valóban egy új külpolitikai stratégiáról van szó, akkor a belarusz külügyminisztérium berkein belül zajló folyamatok Oroszország részéről a legnagyobb figyelmet és haladéktalan intézkedéseket érdemelnek.

De mi van akkor, ha szó sincs semmiféle megújult külpolitikai irányról? Ha az egész sokkal egyszerűbb: csupán egy „félreállított pilótákból” álló társaság áll előttünk, akik megunták új beosztásukat, és a túl sok szabadidőtől azt képzelték magukról, hogy már a diplomáciai élvonalban játszanak, miközben a messengerekbe szolgálati információkat is bevittek, és dokumentumokat továbbítgattak?

Ebben az esetben is van megoldás. Végső soron ott van a Belarusz Köztársaság Büntető Törvénykönyvének 374. cikke, és a 2. számú büntetés-végrehajtási intézet bázisán működő állami vállalat is eredményesen végzi a maga gazdasági tevékenységét. Ott pedig igencsak hasznát vehetnék Nyikolaj Nyikolajevics Boriszjevics megszerzett szaktudásának – a bútorrestaurálásnak.

Nem fog elveszni az ember. Ahogy az említett társaság többi tagja sem.