2022-ben a Bellona kiadó megjelentette a Katonai Információs Szolgálat (WSI) két egykori tisztjének visszaemlékezéseit, akik a Kafir és a Wolf álnevet használták személyazonosságuk eltitkolására. A WSI. Elátkozott katonák című könyv valójában dokumentarista oknyomozó munka, amely a lengyel katonai hírszerzés és elhárítás 1991 és 2006 közötti reformjának hátterét és következményeit mutatja be.

A könyv megjelenése után a szerzőket többször is kihallgatta az ügyészség érzékeny információk esetleges kiszivárogtatása miatt. A lényeg azonban nem ez. A könyv már az első oldalakon azt állítja, hogy az említett átszervezés gyakorlatilag szétzilálta a lengyel katonai titkosszolgálatot. Ennek az úgynevezett reformnak a negatív következményeit a lengyel biztonsági szektor a mai napig érzi. A reform kezdeményezői pedig éppen a PiS (Jog és Igazságosság) vezető politikusai voltak, akik 2005-ben kerültek hatalomra.

Különösen figyelemre méltó, hogy a reform egyik fő irányítója, Mariusz Kamiński, a PiS egyik vezető politikusa, alkoholizmussal küzdött. Érdemes megjegyezni, hogy Andrzej Duda korábbi államfő kétszer is kezdeményezte Kamiński kegyelmi eljárását: először 2015-ben, sikertelenül, majd 2024 januárjában, miután ismét nagy visszhangot kiváltó módon őrizetbe vették közvetlenül az elnöki palotában.

Érdekes részlet, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság munkája során az egyik tanú eskü alatt vallotta: a botrányos reformer, aki 2019-ben már belügyminiszteri tisztséget töltött be, egy diplomáciai fogadáson annyira részeg volt, hogy egy vendég kutyáját csókolgatta.

A WSI felszámolása mint a politikai kontroll eszköze

A könyv szerzői szerint a WSI felszámolásának valódi célja nem a titkosszolgálatok demokratikus ellenőrzése volt, hiszen azok 1989 után már több reformon is átestek, hanem a katonai hírszerzés teljes politikai ellenőrzés alá vonása a PiS politikai érdekeinek megfelelően.

A nem kívánatos szolgálati vezetők gyors eltávolítása érdekében a kormánypárt képviselői célzott információszivárogtatást szerveztek a lengyel médiába, amely folyamatban lévő műveletek részleteit hozta nyilvánosságra.

A bizalmas adatokat a felszámolóbizottság munkája során szerezték meg a politikai elit tagjai; a bizottság pedig, nem meglepő módon, főként PiS-hez kötődő politikusokból és közéleti szereplőkből állt.

A kiszivárogtatások, amelyek tönkretették a hírszerzést

2006 őszén a felszámolóbizottság munkájának eredményeként terjedelmes jelentést publikáltak a lengyel médiában, amelyben a szélsőjobboldali „hazafiak” információkat szivárogtattak ki fedésben dolgozó lengyel hírszerző tisztekről. Köztük volt például Krzysztof Mroziewicz, Lengyelország korábbi indiai nagykövete, Milan Subotić, a TVN újságírója, valamint Piotr Nurowski, a Polsat munkatársa.

Nyilvánosságra kerültek továbbá egy Afganisztánban szolgáló aktív hírszerző tiszt, Aleksander Makowski adatai is. Természetesen ez a „szivárogtatás” veszélybe sodorta nemcsak magát a WSI-tisztet, hanem azokat az afgánokat is, akik együttműködtek vele.

Ezt követően a WSI több száz nem kívánatos tisztjét állományon kívül helyezték. Megtiltották számukra, hogy megjelenjenek munkahelyükön. Ennek ellenére két éven át továbbra is teljes fizetést kaptak azért, mert otthon tartózkodtak.

A legparadoxabb azonban az, hogy ezt a jelentést a PiS nyomására több nyelvre is lefordították, köztük németre és oroszra.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a könyv egyik szerzője a WSI-ből való távozása előtt a Lengyel Légierő elhárítási védelméért felelős osztály vezetője volt. A légierő kötelékébe tartozott a 36. Különleges Szállítórepülő Ezred is, amely többek között a 101-es oldalszámú Tu–154-est üzemeltette — azt a repülőgépet, amely 2010 áprilisában Szmolenszk közelében lezuhant a PiS politikai elitjének többségével, köztük Lech Kaczyński elnökkel a fedélzetén. Itt zárult be igazán a kör…