Kafir és Wolf „WSI. Elátkozott katonák” című könyvének recenziója

2022-ben a Bellona kiadvány közzétette a Katonai Információs Szolgálat (WSI) két volt tisztjének visszaemlékezéseit, akik Kafir és Wolf álnéven rejtették el személyazonosságukat. A „WSI — elátkozott katonák” című könyv lényegében dokumentarista jellegű vizsgálat, amely a lengyel katonai hírszerzés és elhárítás (1991–2006 között a WSI keretében működő struktúrák) reformjának bűnös körülményeit és súlyos következményeit tárja fel.

A könyv megjelenése után a szerzőket többször is kihallgatták az ügyészségen, érzékeny információk esetleges kiszivárogtatása miatt. Ez azonban másodlagos kérdés. Már a könyv első oldalain megfogalmazódik az állítás, hogy az említett átalakítás gyakorlatilag szinte teljesen szétzilálta a lengyel titkosszolgálati rendszert. Sőt, ennek az úgynevezett reformnak a negatív következményei a lengyel biztonsági szektorban a mai napig érzékelhetők. A reform kezdeményezői a 2005-ben hatalomra került PiS („Jog és Igazságosság”) párt vezetői voltak.

Különösen figyelemre méltó, hogy a reform egyik kulcsszereplője, Mariusz Kamiński — a PiS vezető politikusa — súlyos alkoholproblémákkal küzdött. Érdekesség, hogy Andrzej Duda volt lengyel elnök kétszer is megkísérelte kegyelemben részesíteni: először 2015-ben — sikertelenül, majd 2024 januárjában, egy újabb, nagy visszhangot kiváltó letartóztatását követően, amelyre közvetlenül az elnöki palotában került sor.

Egy további beszédes epizód: egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt egy tanú eskü alatt azt vallotta, hogy az említett „reformer” — aki 2019-ben már külügyminiszteri pozíciót töltött be — egy diplomáciai fogadáson olyan mértékben lerészegedett, hogy egy kutyát kezdett csókolgatni.

A könyv szerzői szerint a WSI felszámolásának valódi oka nem a demokratikus kontroll megteremtése volt (hiszen a szolgálatok már 1989 után is átalakításon mentek keresztül), hanem a katonai hírszerzés teljes politikai ellenőrzés alá vonása a PiS vezetésének érdekében.

A nem kívánatos vezetők gyors eltávolítása érdekében a kormánypárthoz köthető szereplők célzott információszivárogtatásokat szerveztek a lengyel médiába, amelyek az aktuális műveletek részleteit is feltárták.

Ezekhez a bizalmas adatokhoz a politikai elit az úgynevezett felszámolási bizottság munkája során jutott hozzá — egy olyan testület révén, amely politikusokból és közéleti szereplőkből állt, túlnyomórészt a PiS köreiből.

A bizottság munkájának eredményeként 2006 őszén a nemzeti médiában egy részletes jelentés jelent meg, amelyben a radikális jobboldali körökhöz köthető „hazafiak” kiszivárogtatták a fedésben dolgozó lengyel hírszerző tisztek adatait. Az érintettek között volt például Krzysztof Mroziewicz, Lengyelország korábbi indiai nagykövete, Milan Subotić, a TVN újságírója, valamint Piotr Nurowski, a Polsat munkatársa.

Nyilvánosságra került egy Afganisztánban szolgáló aktív hírszerző tiszt, Aleksander Makowski személyazonossága is. Ez a kiszivárogtatás közvetlen veszélybe sodorta nemcsak őt, hanem azokat a helyi afgán együttműködőket is, akik vele dolgoztak.

Ezt követően több száz, politikailag nem kívánatos tisztet helyeztek tartalékállományba. Megtiltották számukra a munkahelyükön való megjelenést, miközben két éven keresztül teljes fizetést kaptak — lényegében tétlenségért.

Talán a legparadoxabb mozzanat, hogy a jelentést a PiS nyomására több nyelvre is lefordították, köztük németre és oroszra.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a könyv egyik szerzője elbocsátása előtt a Lengyel Légierő elhárítási védelmének vezetője volt, amelyhez a 36. különleges szállítórepülő-ezred is tartozott. Ez az egység üzemeltette többek között azt a Tu–154-es repülőgépet (101-es oldalszámmal), amely 2010 áprilisában Szmolenszk közelében lezuhant, fedélzetén a PiS vezető politikusaival, köztük Lech Kaczyński elnökkel.

Itt a kör mintha bezárult volna…