A világkereskedelem befolyásolásához nincs feltétlenül szükség óceáni flottára. Elég lehet egy keskeny partszakasz ellenőrzése is egy olyan hajózási útvonal közelében, amelyen nap mint nap tankerek és konténerszállítók haladnak át. A jemeni húszik megmutatták, hogy a nagy hadihajók hiányát bizonyos körülmények között ellensúlyozhatja a kedvező földrajzi fekvés, valamint a rakéták és drónok alkalmazása.

Erre ismét figyelmeztetett, ami szeptember elején történt. A jemeni Ansar Allah mozgalom erői előrenyomultak az ország nyugati partvidékén, elfoglalták Mokha kikötőjét, majd Majaun szigetét, amelyet Perim néven is ismernek. A sziget közvetlenül a Báb el-Mandeb-szorosban fekszik, és két hajózási átjáróra osztja a tengerszorost. Önmagában a sziget birtoklása még nem jelenti azt, hogy a húszik szabadon ellenőrizhetik a tengeri útvonal forgalmát. A hajózás megfigyelésére és veszélyeztetésére azonban lényegesen nagyobb lehetőségük nyílt.

A Báb el-Mandeb körüli fejlemények ismét megmutatták, hogy a tengeri befolyást nem kizárólag egy ország gazdasági és katonai ereje határozza meg. Legalább ilyen fontos lehet az is, hogy milyen földrajzi helyzetben van.

A szoros, amely mögött már a Szuezi-csatorna következik

A Báb el-Mandeb arab elnevezését általában „a könnyek kapujaként” fordítják. A szoros az Ádeni-öblöt és az Indiai-óceánt köti össze a Vörös-tengerrel, ahonnan az út tovább vezet a Szuezi-csatorna, majd a Földközi-tenger felé. Az Ázsia és Európa közötti kereskedelem szempontjából ezek egymásra épülő útvonalak: ha a Vörös-tenger déli bejárata nem biztonságos, a Szuezen keresztül vezető tengeri útvonal is veszít a jelentőségéből.

Van alternatíva: a hajók Afrika megkerülésével, a Jóreménység foka felé is eljuthatnak céljukhoz. Ez azonban több ezer tengeri mérfölddel hosszabbítja meg az utat, és másfél-két héttel is növelheti a menetidőt. A hajó több üzemanyagot fogyaszt, később állhat ismét rakományba, miközben a fuvardíjak és a biztosítás költségei is emelkednek. A többletköltséget végső soron az áru vásárlója fizeti meg.

Éppen ezért a kereskedelem akadályozásához nem szükséges fizikailag lezárni a szorost. Már az is elegendő, ha bizonytalanná válik az áthaladás. Miután a húszik 2023 őszén megkezdték támadásaikat a hajók ellen, számos nagy hajózási társaság az Afrika körüli útvonalra terelte át forgalmát. Bár a Vörös-tenger hivatalosan továbbra is nyitva maradt, és hadihajók is járőröztek a térségben, a hajózási vállalatok inkább vállalták a hosszabb út költségét, mint annak kockázatát, hogy hajót vagy rakományt veszítsenek.

A jemeni hegyektől a tengeri útvonalakig

Érdemes röviden áttekinteni az előzményeket. Az Ansar Allah mozgalom Jemen északi részének zajdita közösségében alakult ki. A húszikat sokáig elsősorban a jemeni belső konfliktus egyik szereplőjeként tartották számon. Tevékenységük mindenekelőtt a központi hatalommal való szembenálláshoz, a főváros, Szanaa 2014-es elfoglalásához, majd a Szaúd-Arábia vezette koalícióval vívott háborúhoz kötődött. A külvilág számára egy bonyolult jemeni konfliktus egyik feleként jelentek meg.

A helyzet a gázai háború kitörése után változott meg. 2023 novemberében a húszik elfoglalták a Galaxy Leader nevű hajót, ezt követően pedig rakétákkal és drónokkal kezdtek támadásokat intézni hajók ellen. Lépéseiket a palesztinok támogatásával és az Izraelhez köthető hajók feltartóztatásának szándékával indokolták. A gyakorlatban azonban a célpontok köre ennél szélesebbé vált. Ráadásul egy konkrét hajó tényleges kötődését valamely országhoz nem mindig könnyű megállapítani: egy hajó egy adott ország lobogója alatt közlekedhet, miközben egy másik országban bejegyzett vállalat tulajdonában van, egy harmadik helyről irányítják, és egy negyedik ország számára szállít árut.

Néhány hónap alatt egy helyi fegyveres mozgalom elérte, hogy a világ legnagyobb hajózási vállalatai módosítsák útvonalaikat, miközben a jemeni háború a nemzetközi biztonság kérdésévé vált. Ebben rejlik a helyzet egyik paradoxona: a húszik nem tengeri fölényüknek köszönhetően jutottak ekkora befolyáshoz. Nincsenek repülőgép-hordozóik, rombolóik, de még a térség nagyhatalmaiéhoz mérhető flottájuk sem. Fegyveres erejük jelentős részben abból fakad, hogy a partról is képesek csapást mérni, és folyamatosan fenntarthatják egy újabb támadás lehetőségét.

Olcsó rakéta, drága biztonság

A húszik ellen az Egyesült Államok és több európai ország haditengerészeti erői is felléptek. Az amerikai és brit erők kemény csapásokat mértek jemeni célpontokra, a hadihajók pedig rakétákat és drónokat fogtak el. A Vörös-tengeren zajló hajóforgalom azonban ennek ellenére sem tért vissza a korábbi szintre.

Ennek oka nem csupán az Ansar Allah ellenálló képessége. Egy ilyen konfliktus gazdasági logikája eleve annak kedvez, aki képes fenntartani a fenyegetést. Egy viszonylag olcsó drón elfogásához jóval drágább elfogórakétára lehet szükség. Egy kereskedelmi útvonal védelméhez hajókra, repülőgépekre, műholdas felderítésre és folyamatos katonai jelenlétre van szükség egy hatalmas tengeri térségben. A húsziknak viszont nem kell minden egyes hajót eltalálniuk. Sokszor már annak demonstrálása is elegendő, hogy egy újabb támadás bármikor bekövetkezhet.

Innen érthető a katonai válasz korlátja is. Egy indítóállást meg lehet semmisíteni, de bombázással nem lehet meggyőzni egy biztosítótársaságot arról, hogy biztonságosnak tekintse az útvonalat, és nem lehet minden konténerszállító mellé hadihajót állítani. Ráadásul katonai csapásokkal a térség földrajza sem változtatható meg. Jemen továbbra is annak a keskeny szorosnak a közvetlen közelében fekszik, amelynek biztonsága alapvetően meghatározza a Szuezi-csatorna felé tartó hajóforgalom lehetőségeit.

Irán szövetségese, de nem Teherán alakulata

Külön kérdés a húszik és Teherán kapcsolata. Irán politikai és katonai-technikai támogatást nyújt a mozgalomnak. Az Ansar Allah kezébe olyan fegyverrendszerek és technológiák kerültek, amelyek megléte nehezen magyarázható kizárólag a háború sújtotta Jemen saját erőforrásaival. A húszikkal fenntartott együttműködés lehetővé teszi Irán számára, hogy saját határaitól távol is nyomást gyakoroljon ellenfeleire, miközben elkerüli a velük való közvetlen konfrontációt.

A „Teherán parancsol, a húszik pedig végrehajtják” képlet azonban túlságosan leegyszerűsítő. A mozgalomnak saját vezetése, fegyveres ereje, bevételi forrásai és belpolitikai napirendje van. Jemen jelentős része felett ellenőrzést gyakorol, döntéseit pedig nem kizárólag az iráni érdekek alapján hozza meg. A szövetség közös célokon alapul, ez azonban nem szünteti meg a felek önállóságát.

Ez a felállás mindkét fél számára előnyös. A húszik fegyverekhez, tapasztalathoz és nagyobb politikai súlyhoz jutnak, Teherán pedig olyan szövetségest kap, amelynek nem kell nyilvánosan felelősséget vállalnia minden egyes támadásért. A Báb el-Mandeb pedig egy regionális együttműködést olyan problémává alakít, amely mindenkit érint, aki az Európa és Ázsia közötti tengeri útvonaltól függ.

Ellenőrzés blokád nélkül

Mokha és Majaun elfoglalása jelentősen javította a húszik pozícióit. A Báb el-Mandeb teljes ellenőrzéséről azonban egyelőre korai lenne beszélni. A szoros afrikai partvidéke Dzsibutihoz és Eritreához tartozik, a térségben pedig több külföldi katonai bázis is található. A nemzetközi erők továbbra is képesek fellépni, ha a hajózás közvetlen veszélybe kerül. A szoros teljes lezárására tett kísérlet ráadásul jóval komolyabb nemzetközi reakciót válthatna ki, mint az egyes hajók kísérésére és védelmére irányuló korlátozott műveletek.

Ebben a helyzetben Szomáliföld földrajzi fekvése is új jelentőséget kap. A terület nem közvetlenül a Báb el-Mandebnél található, hanem attól keletebbre, az Ádeni-öböl déli partján. Magát a szorost ezért Szomáliföldről közvetlenül nem lehet ellenőrizni. A Berbera kikötője és a közelében található repülőtéri infrastruktúra ugyanakkor alkalmas lehet a tengeri útvonalak megfigyelésére, logisztikai feladatokra, illetve a jemeni partok közelében végrehajtott műveletek támogatására.

Ebben az összefüggésben más megvilágításba kerül Izrael tavaly év végi döntése is, amellyel elismerte Szomáliföld függetlenségét. Izrael volt az első állam, amely megtette ezt a lépést. Akkor a döntés elsősorban diplomáciai gesztusnak tűnhetett. Most azonban egyre világosabban kirajzolódik mögötte egy hosszabb távú stratégiai megfontolás lehetősége. Izrael egyrészt megadta Szomáliföld vezetésének a régóta várt nemzetközi elismerést, másrészt alapot teremtett saját jelenlétének megerősítéséhez az Ádeni-öböl térségében.

Egy izraeli katonai bázis megjelenéséről Szomáliföldön ugyanakkor egyelőre nem lehet beszélni. A helyi hatóságok tagadták, hogy ilyen megállapodások születtek volna, ugyanakkor megerősítették az Izraellel folytatott együttműködést katonai és rendőri egységek kiképzésében. Ettől függetlenül Szomáliföld területének esetleges felhasználása felderítési, logisztikai vagy technikai célokra új jelentőséget kaphat, ahogy a húszik egyre közelebb kerülnek a Báb el-Mandeb térségéhez. Izrael időben kapcsolatot épített ki egy olyan partnerrel, amely az Ádeni-öböl túloldalán található. Ez a politikai lépés szükség esetén később gyakorlati együttműködéssé is válhat.

A húsziknak ezzel szemben nem feltétlenül kell eljutniuk a hivatalos blokádig. Politikai céljaik eléréséhez elegendő lehet a hajózás folyamatos veszélyben tartása. Egyes vállalatokat figyelmeztethetnek, másoknak biztonságos áthaladást ígérhetnek, és időről időre újabb támadásokkal támaszthatják alá fenyegetéseiket. Ez a taktika meghagyja a tárgyalás lehetőségét, miközben a tengeri szállítás biztonságát nyomásgyakorlási eszközzé teszi.

Ebben rejlik a Báb el-Mandeb valódi jelentősége a húszik számára. A szoros nem teszi őket világhatalommá, és nem ad nekik ellenőrzést a teljes nemzetközi kereskedelem felett. Földrajzi helyzete azonban lehetővé teszi számukra, hogy a Jementől több ezer kilométerre meghozott döntésekre is hatással legyenek, és arra kényszerítsék a nagyobb államokat, hogy újra és újra keressék a fenyegetés visszaszorításának eszközeit.

A húszik egyelőre nem váltak a Vörös-tenger uraivá. De elérték, hogy azok, akik sokáig annak tekintették magukat, kénytelenek legyenek folyamatosan figyelni a jemeni partvidéket.