Oroszország 2027–2029-es költségvetése: mi áll az új gazdasági növekedési modellre való áttérés mögött?

A 2027–2029-es időszakra szóló szövetségi költségvetés, amelyet a kormány 2026. szeptember 30-án terjesztett az Állami Duma elé, több egyszerű pénzügyi dokumentumnál. A számok mögött egy új gazdasági ciklus elindításának szándéka húzódik meg: az állami keresletre és az erőforrások bővítésére épülő, mozgósítási jellegű modelltől a magánberuházások, a technológiai fejlődés és a munkatermelékenység növekedése által hajtott gazdaság felé történő elmozdulás. Az átállás feltételei azonban korántsem kedvezőek: a szankciós nyomás továbbra is fennáll, a védelmi kiadások rekordmagasak, munkaerőhiány van, a tartalékok pedig korlátozottak.

A hároméves költségvetés legfőbb ellentmondása, hogy miközben három év alatt mintegy 50 ezer milliárd rubelt fordítanak védelemre és biztonságra, ugyanez a költségvetés hivatott elindítani az „új beruházási ciklust”, amelynek fő hajtóereje a magántőke lenne. Mennyire egyeztethető össze ez a két cél? Az állami források mekkora része szolgálja a jelenlegi gazdasági stabilitás fenntartását, és mennyi teremthet új növekedési lehetőségeket?

A költségvetés mint a strukturális átalakulás eszköze

A klasszikus liberális gazdasági modellben az állam biztosítja a közjavakat, fejleszti az infrastruktúrát, támogatja az oktatást és a tudományt, míg a beruházás és a termelés elsősorban a magánszektor feladata. Oroszországban az elmúlt években az állami kereslet más szerepet is betöltött: a külső korlátozások közepette segített fenntartani az üzemek kapacitáskihasználtságát, a foglalkoztatást és a termelést.

Az állami megrendelések hozzájárulnak a termelés, a mérnöki szaktudás és a kereslet fenntartásához azokban az ágazatokban, ahol a magánberuházások jelentős kockázatokkal járnak. Az állami beruházások emellett a kapcsolódó iparágak fejlődését is ösztönözhetik.

Az állami kereslet bővülése azonban önmagában nem garantálja a termelékenység javulását. Ha a többletkiadások elsősorban a kormányzat aktuális szükségleteit fedezik, akkor a polgári gazdaság hosszú távú fejlődéséhez való hozzájárulásuk korlátozott maradhat.

Ezért a költségvetést nemcsak a kiadások nagysága, hanem azok eredményei alapján is értékelni kell: létrejönnek-e új termelési kapacitások, terjednek-e a technológiák az egyes ágazatok között, nő-e a magas hozzáadott értékű termékek kibocsátása, és kialakulnak-e az állami megrendelésektől független piacok.

A költségvetés makrogazdasági paraméterei

A 2027–2029-es időszakra szóló szövetségi költségvetés tervezete a következő fő számokkal számol:

• Bevételek: 43,3 ezer milliárd rubel 2027-ben, 45,8 ezer milliárd 2028-ban és 48,6 ezer milliárd 2029-ben.
• Kiadások: 48,8 ezer milliárd rubel 2027-ben, 50,9 ezer milliárd 2028-ban és 53,9 ezer milliárd 2029-ben.
• Költségvetési hiány: a GDP mintegy 2 százaléka évente. Ez 2027-ben 5,5 ezer milliárd rubelt, 2028-ban 5,1 ezer milliárdot, 2029-ben pedig 5,3 ezer milliárdot jelent.
• Nem olaj- és gázipari költségvetési hiány: a GDP 5 százalékára mérséklődhet, miközben 2029-re a strukturális elsődleges egyenleg nullára csökkenhet.
• A költségvetési tervezés alapjául szolgáló olajár: 2027-től hordónként 50 dollár.

A pénzügyminisztérium a strukturális elsődleges hiány fokozatos csökkentésével is számol: a 2026-os, GDP-arányosan 2 százalékos szintről 2027-re 1 százalékra, 2028-ra 0,5 százalékra, 2029-re pedig nullára mérsékelné. A költségvetési politikának fokozatosan vissza kell fognia az inflációt gyorsító túlzott keresletet, és nagyobb mozgásteret kell teremtenie a magánberuházások számára.

A számítások konzervatív, hordónként 50 dolláros Urals-olajárral készültek a teljes hároméves időszakra. Ezzel a megközelítéssel a vártnál magasabb olajbevételeket nem a folyó kiadások növelésére, hanem a tartalékok gyarapítására lehet fordítani. Anton Sziluanov pénzügyminiszter hangsúlyozta: „Ezen az olajárszinten valamennyi kötelezettség finanszírozható lesz.”

Az adórendszer is átalakul. A passzív jövedelmekre – így az osztalékokra, a betéti kamatokra és az értékpapírokból származó jövedelmekre – 13–22 százalékos, progresszív adókulcsokat vezetnek be. A nem rezidensek „C-számlákon” jóváírt osztalékainak adója 35 százalékra emelkedik, az elektronikus kereskedelemre pedig a szokásos, 22 százalékos áfakulcs vonatkozik majd. Az intézkedések az adózók mintegy 6 százalékát, hozzávetőleg 4 millió embert érintenek. A cél a költségvetési bevételek növelése anélkül, hogy a lakosság többségét érintő adókulcsokat emelnék.

Kérdéses ugyanakkor, mennyire tekinthetők stabilnak maguk a költségvetési előrejelzések. A 2027-re vonatkozó számokat már többször módosították. A 2025-ös költségvetési tervezet még 43,2 ezer milliárd rubel bevétellel és 46,0 ezer milliárd rubel kiadással számolt; a 2026-os tervezetben ezek az összegek 42,9, illetve 46,1 ezer milliárd rubelre változtak. A mostani tervezet már 43,3 ezer milliárd rubel bevételt és 48,8 ezer milliárd rubel kiadást irányoz elő. A korábban mintegy 3 ezer milliárd rubelre becsült hiány időközben 5,5 ezer milliárdra nőtt.

Mindez arra figyelmeztet, hogy a tervezett értékek nem tekinthetők garantáltnak: a 2028–2029-re vonatkozó mutatók is jelentősen változhatnak a következő költségvetési ciklusokban. A tervek összehasonlíthatóságának problémája korábban is fennállt, a szerző megítélése szerint azonban a 2020-as évek eleje óta a helyzet tovább romlik.

A költségvetési politika három pillére

A pénzügyminisztérium és a kormány három fő prioritást határozott meg:

• A szociális kötelezettségek teljesítése: a gyermekes családok támogatása, a nyugdíjak indexálása, az egészségügy és az oktatás fejlesztése.
• Védelem és biztonság: a fegyveres erők felszerelése, a hadiipari komplexum modernizálása, valamint a különleges katonai művelet résztvevőinek és családjaiknak a támogatása.
• Nemzeti célok és technológiai vezető szerep: nemzeti projektek, infrastruktúra-fejlesztés, szakemberképzés és digitalizáció.

A gyermekes családok támogatására szolgáló, úgynevezett „gyermek-költségvetésben” három évre mintegy 10 ezer milliárd rubelt különítenek el, beleértve az egységes gyermeknevelési támogatást is. A technológiai vezető szerepet célzó nemzeti projektekre közel 2 ezer milliárd rubel jut. Ezen belül a „Szerszámgépek” projektre 135,7 milliárd, a „Pilóta nélküli légi rendszerek” programra pedig 103,3 milliárd rubelt irányoznak elő.

Gazdasági kilátások: mérsékelt növekedés

A társadalmi-gazdasági fejlődésre vonatkozó előrejelzés alapesete a következő mutatókkal számol:

• GDP-növekedés: 1,4 százalék 2027-ben, 1,9 százalék 2028-ban és 2,4 százalék 2029-ben.
• Infláció: 2027-ben 4,6 százalékra csökkenhet, majd 2028–2029-ben 4 százalék körül alakulhat.
• Jegybanki alapkamat éves átlaga: 10,5–12,5 százalék 2027-ben, 8–9 százalék 2028-ban és 7,5–8,5 százalék 2029-ben.

A hivatalos előrejelzés fokozatos gazdasági élénküléssel, az ipari termelés bővülésével és az infláció 4 százalékos célértékhez való közelítésével számol. A monetáris feltételek várhatóan fokozatosan enyhülnek, a kamatok azonban csak 2028–2029-ben közelíthetik meg a semleges szintet. Ez teremthet kedvezőbb feltételeket a beruházások újbóli felfutásához.

Az előrejelzés logikája szerint a külső korlátozásokhoz való alkalmazkodást követően a gazdaság kiegyensúlyozottabb növekedési pályára állhat át. Ennek motorja a beruházások bővülése, a hazai termelés növelése és a monetáris feltételek enyhülése lehet.

A hivatalos prognózis megvalósulása ugyanakkor korántsem biztos. Sok múlik a külső piacok alakulásán, az exportteljesítményen, az infláción, a hitelek elérhetőségén, valamint azon, hogy a vállalatok képesek lesznek-e a költségeik hasonló mértékű emelkedése nélkül növelni a termelést.

Fokozatos beruházásélénkülésre építenek

A Gazdaságfejlesztési Minisztérium alapforgatókönyve szerint az állóeszköz-beruházások 2027-ben 2 százalékkal nőhetnek. A 2027–2029-es időszakra összesítve 7,7 százalékos reálnövekedést prognosztizálnak. A várakozás abból indul ki, hogy az infláció mérséklődése és a monetáris feltételek enyhülése ismét ösztönözni fogja a vállalatokat a termelés bővítésére.

A beruházási ciklus alakulása azonban nem csupán a kamatszinttől függ. Meghatározó a várható kereslet, a beruházások megtérülési ideje, a gépek és berendezések elérhetősége, az importált alkatrészek ára, a megfelelő munkaerő rendelkezésre állása, valamint a gazdaságpolitika kiszámíthatósága is.

Az olcsóbb hitel tehát szükséges feltétel, de önmagában nem garantálja a beruházások növekedését. Ha a vállalatok nem bíznak a kereslet tartós fennmaradásában, vagy nem jutnak hozzá a szükséges technológiákhoz, nem feltétlenül bővítik termelési kapacitásaikat.

Exportbevételek és a külgazdasági kapcsolatok átalakulása

A Gazdaságfejlesztési Minisztérium előrejelzése abból indul ki, hogy Oroszország fő kereskedelmi partnereinél fennmarad a kereslet az orosz export iránt, még ha az árak változnak is. A Brent kőolaj éves átlagára a várakozások szerint a 2026-os hordónkénti 85–86 dollárról 2027-ben 73 dollárra, 2029-ben pedig 66 dollárra csökkenhet. A rubel dollárral szembeni átlagos nominális árfolyamát 2027-re 87,4 rubelre, 2029-re pedig 96 rubelre teszik.

Ennek a kombinációnak előnyei és hátrányai egyaránt vannak. A gyengébb rubel növeli az exportőrök rubelben számított bevételeit, és javíthatja egyes orosz termékek árversenyképességét. Ugyanakkor megdrágítja az importált berendezéseket, alkatrészeket és technológiákat. Azokban az ágazatokban, amelyek erősen függenek a külföldi megoldásoktól, ez részben vagy egészben ellensúlyozhatja az árfolyam kedvező hatásait.

A nyersanyagok világpiaci árának csökkenése még fontosabbá teszi a költségvetési bevételek diverzifikálását. Minél kevésbé függ az állam bevételi oldala a külső piaci folyamatoktól, annál nagyobb mozgástere nyílik a hosszú távú tervezésre. A hazai termelési bázis fejlesztése ezért nem pusztán iparpolitikai feladat, hanem az ország külső ár- és technológiai sokkokkal szembeni sérülékenységének csökkentését is szolgálja.

Technológiai önállóság: kiemelt cél, korlátokkal

A technológiai vezető szerep megszerzése a költségvetési politika egyik fő prioritása. A 2027–2029-es időszakban 6,4 ezer milliárd rubelt fordítanak a technológiai vezető szerepet célzó nemzeti programokra és az infrastruktúra fejlesztésére. Ebből mintegy 2 ezer milliárd rubelt kifejezetten a technológiai önállóságot erősítő projektekre szánnak.

A kiadások szerkezete is sokatmondó. A „Szerszámgépek” programra három év alatt 135 milliárd rubelt különítenek el, ami 27 százalékkal haladja meg az előző hároméves ciklus keretét. A mikroelektronika és a rádióelektronika fejlesztésére 520 milliárd, a „Pilóta nélküli légi rendszerek” programra pedig 103,3 milliárd rubel jut. Az Iparfejlesztési Alap tőkéjét további 205 milliárd rubellel növelik, hogy kedvezményes hiteleket nyújthasson.

A kiadások nagyságrendjét ugyanakkor érdemes a teljes költségvetéshez viszonyítva értékelni. Technológiai fejlesztésekre 2027-ben 520,3 milliárd rubelt terveznek fordítani, szemben a 2026-os 494,4 milliárddal. A három év alatt 150 ezer milliárd rubelt meghaladó összkiadáshoz képest a technológiai önállóságra szánt források aránya mindössze 1 százalék körül alakul.

A korlátok nemcsak pénzügyi, hanem strukturális jellegűek is. A legfejlettebb külföldi technológiákhoz való hozzáférés hiánya arra terelheti a forrásokat, hogy új megoldások kidolgozása helyett meglévő technológiákat másoljanak le vagy igazítsanak a hazai igényekhez. A szankciók közepette a technológiai önállóság egyelőre inkább az alkalmazkodás és a hazai gyártás meghonosításának stratégiájára emlékeztet, mintsem technológiai áttörésre.

Stratégiai tervezés: újabb kísérlet

A stratégiai tervezésről szóló törvény elfogadása óta több mint tíz év telt el, a rendszer azonban mindmáig nem működik teljes körűen. Most újabb kísérlet következik: a stratégiai tervezés elemeit közvetlenül a költségvetési folyamatba kívánják beépíteni.

A 2027–2029-es költségvetés részben visszatér a szovjet gazdaságra jellemző, központilag irányított tervezéshez, amely az elmúlt évtized orosz nemzeti projektjeiben is bizonyos mértékig megjelent. A nemzeti projektekre fordított kiadások a 2026–2027-es, 6,8 ezer milliárd rubeles szintről 2028-ban 7,6 ezer milliárdra emelkednek, majd tovább nőnek.

Eközben az állam szerepének is változnia kell: a jövőben nem annyira fő beruházóként és megrendelőként, hanem a magánkezdeményezések feltételeinek megteremtőjeként kell fellépnie. A „Harmadik Róma” elemzőközpont jelentése szerint „az állam feladata nem az, hogy a legfőbb beruházó legyen, hanem hogy megteremtse a vállalkozások és a lakosság számára szükséges feltételeket”. Ehhez a források egy részét a magánszektor felé kell átcsoportosítani, és „enyhíteni kell a védelmi, illetve a polgári szektor közötti versenyt az erőforrásokért”.

A gyakorlatban a költségvetésnek a strukturális hiány mérséklésével és a hitelpiacra nehezedő nyomás csökkentésével kellene hozzájárulnia ahhoz, hogy a magánvállalatok olcsóbban juthassanak tőkéhez. A jegybank alapforgatókönyve szerint az alapkamat a 2026-os 14,5–14,6 százalékról 2029-re 7,5–8,5 százalékra csökkenhet. Ez kedvezőbb környezetet teremthet a beruházások élénküléséhez, feltéve, hogy az infláció visszatér a 4 százalékos célértékhez.

A területi tervezés szintén a stratégia részét képezi. A kormány 2025. augusztus 11-i rendeletével jóváhagyta a területi fejlesztési stratégia 2030-ig szóló végrehajtási tervét, amely 2036-ig terjedő előrejelzést is tartalmaz. A cél a technológiai prioritások és a térségek fejlesztésének összehangolása, a nagyvárosi agglomerációktól az egyetlen meghatározó iparágra épülő városokig.

A védelmi megrendelések szerepe a strukturális átalakulásban

A hadiipari komplexum a technológiai fejlődés és a termelés egyik húzóágazatává válhat. Keresletet teremt a fémmegmunkálás, az elektronika, a műszergyártás, a szoftverfejlesztés, az anyagipar, a szerszámgépgyártás és a mérnöki szolgáltatások területén. A védelmi kiadások ezért nem pusztán fogyasztási jellegű ráfordítások: az általuk létrehozott szaktudás és a beszerzett berendezések egy része a polgári gazdaságban is hasznosítható lehet.

A katonai fejlesztések eredményeinek átadása a polgári gazdaság számára azonban nem automatikus. Ehhez szükség van a fejlesztések piaci hasznosítását segítő mechanizmusokra, arra, hogy a civil vállalatok hozzáférjenek a technológiákhoz, továbbá beruházásokra a sorozatgyártásba és megfelelő fizetőképes keresletre. Az új gazdasági modell fenntarthatósága azon is múlik, hogy sikerül-e a technológiai fejlődés hatásait a gazdaság egészében érvényesíteni.

A folyamatnak ugyanakkor van egy másik oldala is: a védelmi megrendelések a polgári ágazatokkal versenyeznek a munkaerőért, a tőkéért és a termelési kapacitásokért. Ha a rendelkezésre álló erőforrások kínálata korlátozott, ez más termelők költségeit is növeli. Ez az ellentmondás a 2027-es költségvetési tervezetben különösen jól látható: a védelmi kiadások emelkednek, miközben módosulnak a költségvetési előirányzatok, nő a hitelfelvételi igény, és további adóintézkedéseket készítenek elő.

A szerszámgépgyártás stratégiai jelentősége

A szerszámgépgyártás kulcsfontosságú a technológiai önállóság szempontjából. Számos ágazat modernizációja függ attól, hogy rendelkezésre állnak-e a szükséges szerszámgépek, a számítógépes numerikus vezérlőrendszerek (CNC), a hajtások, a mérőberendezések és az ipari automatizálási megoldások.

Az importált berendezésektől való függőség nemcsak a termelést, hanem a kapacitások bővítését is korlátozza. Ha egy vállalat nem jut hozzá a szükséges szerszámgéphez, a modernizáció akkor is elhúzódhat, ha a finanszírozás és a kereslet egyébként rendelkezésre áll.

A hazai szerszámgépgyártás fejlesztése a gépipart, a repülőgépgyártást, a közlekedési eszközök előállítását, az energetikai berendezések gyártását és más, összetett technológiákra épülő iparágakat is támogatja.

Fontos különbséget tenni a gyártás hazai lokalizációja és a technológiai önállóság között. Egy terméket előállíthatnak az országon belül úgy is, hogy közben importált alkatrészektől, szoftverektől, komponensektől vagy gyártósoroktól függ. A valódi önállósághoz a technológiai értéklánc mélyebb szintjein is saját kompetenciákra van szükség: nem elég összeszerelni a berendezéseket, azok konstrukcióját is módosítani kell tudni, javítani kell a műszaki jellemzőiket, és biztosítani kell a sorozatgyártás feltételeit.

Pilóta nélküli rendszerek és új technológiai értékláncok kiépítése

A pilóta nélküli légi rendszerek jól szemléltetik, milyen sok összetevőre van szükség a technológiai önállóság megteremtéséhez. Versenyképes rendszerek kifejlesztéséhez többek között a következőkre van szükség:

• elektronikai alkatrészekre és számítástechnikai eszközökre;
• kommunikációs, navigációs és irányítási rendszerekre;
• szoftverekre és adatfeldolgozó algoritmusokra;
• megfelelő anyagokra, motorokra és hajtóművekre;
• gyártási, tesztelési és karbantartási technológiákra;
• mérnökök, tervezők, programozók és termelési szakemberek képzésére.

A „Pilóta nélküli légi rendszerek” nemzeti projekt célkitűzései szerint 2030-ra a hazai gyártású drónok részesedésének el kell érnie az orosz piac 70,3 százalékát, az ágazat technológiai önállóságának pedig a 81,1 százalékot.

2026-ra az orosz ipar több ígéretes pilóta nélküli rendszer sorozatgyártását is elindította. Az importhelyettesítés egyik kiemelt iránya a nehéz drónokhoz szükséges hazai hajtóművek fejlesztése, valamint az önálló kommunikációs és navigációs megoldások kialakítása.

Megfelelő polgári piacok esetén a drónok az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedési infrastruktúra üzemeltetésében és a területek megfigyelésében is alkalmazhatók. Ez a kapcsolódó vállalatok számára is új keresletet teremthet.

Az állami megrendelések kezdeti keresletet biztosíthatnak az ágazat számára, de hosszú távon nem maradhatnak annak egyetlen bevételi forrásai. A fenntartható fejlődéshez szabványosításra, az előállítási költségek csökkentésére, a termelés bővítésére és a polgári felhasználás szélesítésére van szükség.

A repülőgépipar mint a technológiai önállóság egyik zászlóshajója

Az orosz repülőgépgyártás különösen jól példázza az előtt álló feladatok összetettségét. Az ágazatban hosszú és bonyolult termelési láncok, magas tőkeigény, elhúzódó fejlesztési ciklusok, tanúsítási követelmények és számos beszállítótól való függőség találkozik. Emiatt az importhelyettesítés a külső korlátozásokra adott alkalmi válaszból gyorsan az egész ágazat átfogó átalakításának feladatává vált.

2025-ben levegőbe emelkedett valamennyi, importhelyettesítéssel fejlesztett utasszállító típus: az MSZ–21–310, a hazai PD–8 hajtóművel felszerelt SJ–100, az Il–114–300 és az importhelyettesített Tu–214. A Tu–214 már megszerezte a típusalkalmassági bizonyítványt; az Il–114–300 befejezte a tanúsítási repüléseket, és a tanúsítvány kiadására vár, míg az MSZ–21 és az SJ–100 tesztelése a végső szakaszhoz közeledik. Az eredmény a források koncentrálásának, az állam és az ipar közötti koordinációnak, valamint a termelés megszervezésének felülvizsgálatának köszönhető.

Mindez azonban jól mutatja a különbséget az iparpolitika mennyiségi és minőségi eredményei között. Az állami kiadások biztosíthatják a vállalatok kapacitásainak kihasználását, a hosszú távú sikerhez viszont arra is szükség van, hogy megfelelő mennyiségben, az elvárt műszaki paraméterekkel és elfogadható önköltség mellett állítsák elő a termékeket. A technológiai önállóságot ezért nem a projektek számával vagy az elköltött összegekkel, hanem a tartós termelési képességgel és a technológiai fejlesztések folytatásának lehetőségével kell mérni.

Az új növekedési modell hét pillére és a beruházási ciklus elindítása

A 2027–2029-es költségvetés értelmezéséhez fontos támpontot ad a „Harmadik Róma” elemzőközpont jelentése, amelyet 2026 augusztusában, az elnök stratégiai fejlesztéssel és nemzeti projektekkel foglalkozó tanácsának ülésén mutattak be. A dokumentum fő megállapítása szerint az orosz gazdaság jelenlegi modellje „közel került a kimerüléshez”. Új növekedési impulzusok nélkül az ország azt kockáztatja, hogy egy évtizedre megreked az évi legfeljebb 1,6 százalékos GDP-növekedéssel járó „inerciaforgatókönyvben”.

A jelentés szerzői az új modell hét pillérét különítik el: a technológiai fejlődést – ezen belül a mesterséges intelligenciát, az ipari robotokat és az autonóm rendszereket –, az ágazatok platformalapú átalakulását, a közlekedési infrastruktúra fejlesztését és a belföldi turizmust, az 5G-t is magában foglaló távközlési fejlesztéseket, az űrtechnológiát, az adatközpontokat, valamint az oktatási rendszer átalakítását. A legfontosabb változás az állami keresletről a magánberuházásokra és a fogyasztásra épülő növekedésre való áttérés lenne.

Ezt a megközelítést tükrözi a Gazdaságfejlesztési Minisztérium előrejelzése is. A növekedés fő hajtóerejévé a feldolgozóiparnak kellene válnia, évi 3,1–3,4 százalékos bővüléssel. Az átlagosnál gyorsabb növekedést várnak a gépiparban, a gyógyszeriparban, az elektronikában, a vasúti járműgyártásban és a repülőgépiparban.

Itt rajzolódik ki az első komoly ellentmondás. A beruházások 2027-ben mindössze 0,2 százalékkal növekedhetnek, miközben 2026-ra 5,4 százalékos visszaesést várnak – ez a korábbi becsléseknél is kedvezőtlenebb. A beruházási aktivitás élénkülése így 2028–2029-re tolódhat: az állóeszköz-beruházások 2,5, illetve 3 százalékkal bővülhetnek. A minisztérium egy másik alapforgatókönyve ugyanakkor már 2027-re 2 százalékos beruházásnövekedéssel, a teljes hároméves időszakra pedig 7,7 százalékos kumulált emelkedéssel számol.

Az „új beruházási ciklus” tehát a hároméves időszak kezdetén egyelőre inkább terv, mint megvalósult fordulat. A stratégiai fejlesztési tanács ülésén az elnök maga is elismerte, hogy számos „megaprojekt” túljutott a beruházások fő szakaszán, majd lezárult, ezzel lassítva a tőkeberuházások általános növekedését. Az a célkitűzés, hogy „további lehetőségeket teremtsenek a vállalkozások számára az iparba, a mezőgazdaságba, a szolgáltatásokba és a lakásépítésbe történő beruházásokhoz”, egyelőre feladatként jelenik meg, nem pedig már működő mechanizmusként.

Az új modellben az állam várhatóan több szerepet is betölt majd:

• Beruházóként forrásokat biztosít az infrastruktúrához, a kutatáshoz és az új termelési kapacitások létrehozásához.
• Megrendelőként kezdeti keresletet teremt a stratégiai ágazatok termékei iránt.
• Koordinátorként összehangolja a vállalatok, a tudományos intézmények, az oktatási rendszer és a pénzügyi intézmények tevékenységét.
• Szabályozóként meghatározza az adózási feltételeket, a lokalizációs követelményeket és az állami programokhoz való hozzáférés szabályait.

E szerepek összehangolása felgyorsíthatja az összetett iparágak fejlődését, ugyanakkor magasabb követelményeket támaszt az irányítással szemben. Minél több erőforrás elosztása történik központilag, annál fontosabbak az átlátható projektkiválasztási szempontok, az alternatív költségek mérlegelése és az eredményekért viselt felelősség.

Az optimista tervek objektív korlátai

Az új növekedési modell megvalósítása több olyan alapvető akadályba ütközik, amelyeket önmagukban költségvetési intézkedésekkel nem lehet leküzdeni.

• Beruházási korlátok. A 9–10 százalékos reálkamat mellett a magántőke várhatóan kivárásra rendezkedik be ahelyett, hogy beruházna. A vállalkozásoknak kiszámítható adópolitikára lenne szükségük, a 2027-től tervezett adóreform, valamint a 2029 utáni védelmi kiadások bizonytalan alakulása azonban növeli a kockázatokat. A cégek ezért a hosszú távú projektek finanszírozása helyett inkább tartalékolhatnak: a vállalkozások bankszámláin tartott pénzeszközök összege már elérte a 64 ezer milliárd rubelt.
• Szankciós korlátok. A korlátozások továbbra is akadályozzák a külső tőkéhez, a technológiákhoz és a piacokhoz való hozzáférést. A jegybank előrejelzéseiben a szankciók továbbra is fékező tényezőként szerepelnek; a kockázati forgatókönyv 2027–2028-ra a GDP csökkenésével számol. Még a feszültségek részleges enyhülése esetén is külön intézményi és pénzügyi erőfeszítésekre lesz szükség a külső korlátok hatásainak mérsékléséhez.
• Strukturális korlátok. A védelmi kiadások 2027-ben elérik a 17,1 ezer milliárd rubelt, ami az összes állami kiadás 35 százaléka. Ez szűkíti a polgári célú beruházások mozgásterét, miközben a védelmi szektor a civil ágazatokkal versenyez a munkaerőért, a termelési kapacitásokért és a tőkéért. Így akkor is kialakulhat kiszorítási hatás, ha a polgári kiadásokat közvetlenül nem csökkentik.
• Demográfiai és munkaerőpiaci korlátok. A munkanélküliség történelmi mélyponton van, a gazdaságot mégis súlyos munkaerőhiány sújtja. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium a termelékenység javulását a képzés, a technológiai fejlesztések és a munkafolyamatok átalakítása révén kívánja elérni. Ez azonban hosszú folyamat, miközben az 1990-es évek demográfiai visszaesése tovább csökkenti a munkaképes korú népességet. Bevándorláspolitikai intézkedések vagy széles körű automatizáció nélkül nehéz lesz megoldani a problémát.

Következtetés: a beruházási ciklus, amely még nem indult el

A 2027–2029-es költségvetésnek egyszerre kell fenntartania a gazdaság jelenlegi stabilitását és átalakítania annak szerkezetét. A prioritások között szerepel a technológiai vezető szerep megszerzése, az ipari bázis fejlesztése, az infrastruktúra, a szakemberképzés és a költségvetés fenntarthatósága. A stratégia megvalósítása azonban szűkös erőforrásokért folyó verseny, magas védelmi kiadások és jelentős szociális kötelezettségek mellett zajlik.

Az új modellre való áttérés kimenetele korántsem eldöntött. A legfontosabb kérdés az, hogy az állami kereslet egy önálló termelési és technológiai bázis kialakulásának alapjává válik-e, vagy csupán a gazdaság jelenlegi szerkezetének fenntartását szolgálja.

Az első esetben az állami források új termelési kapacitások létrehozását, a termelékenység növelését és a polgári technológiai piacok fejlődését segíthetik. Ellenkező esetben a strukturális átalakulás lassabban halad majd, a termelés szinten tartásához pedig továbbra is jelentős költségvetési forrásokra lesz szükség.

A siker mércéje nem a finanszírozás nagysága, hanem a növekedés forrásainak átalakulása. Ha 2029 végére termelékenyebb ipar, stabil technológiai értékláncok, szélesebb mérnöki tudásbázis és versenyképes polgári termelés alakul ki, az már az új modell jele lehet. Ha viszont a termelékenység, a beruházások és a technológiai önállóság csak lassan javulnak, akkor inkább alkalmazkodásról beszélhetünk.

Végső soron az mutatja majd meg, sikerült-e elindítani az új gazdasági ciklust, hogy az állami forrásokat sikerül-e a termelékenység növelésére, a hazai technológiai kompetenciák fejlesztésére és a gazdaság államtól független szereplőinek megerősítésére fordítani.