Vincent Severski lengyel író és egykori hírszerző tiszt szerint Vlagyimir Putyin akár saját hírszerzésének figyelmeztetései ellenére is dönthetett az Ukrajna elleni invázió megindításáról. A szerző a 2022. február 21-i orosz Biztonsági Tanács ülését elemezte, amelyen az SZVR vezetője, Szergej Nariskin láthatóan feszült és bizonytalan volt Putyin előtt.

Severski személye ebből a szempontból különösen érdekes. Több mint huszonöt évig szolgált a lengyel hírszerzésnél, a kilencvenes években pedig a CIA-nál is részt vett képzésen. 2007-ben távozott a lengyel titkosszolgálatoktól vezetői pozícióból. Korábban Barack Obama amerikai elnök a Legion of Merit kitüntetéssel is elismerte munkáját. Családi gyökerei részben Litvániához kötődnek, nagyapja pedig még a cári Oroszországban szolgált magas rangú tisztként.

A sokat elemzett videófelvételt látva Severski arra a következtetésre jutott, hogy Putyin akár a hírszerzés valós helyzetértékelése ellenére is meghozhatta döntését. Benyomása szerint az orosz elnök valójában arra próbálta rávenni Nariskint, hogy nyilvánosan is megerősítse az előre eldöntött politikai irányvonal helyességét.

Az autokratikus rendszerek problémája gyakran nem az információhiányban rejlik, hanem abban, hogy fokozatosan leépül a visszacsatolás mechanizmusa a hírszerzés és a politikai vezetés között. Az ilyen rendszerekben a titkosszolgálatok munkatársai és elemzői idővel egyre inkább tartanak attól, hogy a hatalom elvárásaival ellentétes információkat közöljenek, ezért a döntéshozók elé egyre gyakrabban olyan jelentések kerülnek, amelyek a már kialakult politikai világképet erősítik meg.

A hírszerzés, amely fél csalódást okozni a vezetésnek

Szeverszkij szerint az ilyen rendszerekben a politikai vezetés fokozatosan elsősorban azokban az információkban kezd megbízni, amelyek megfelelnek a már kialakult elképzeléseinek. Ezért Vlagyimir Putyin a háború előtt főként azokra a jelentésekre támaszkodott, amelyek a gyors siker várakozását erősítették meg. Szeverszkij az autokratikus rendszerek egyik alapvető gyengeségét látja ebben.

Rámutat arra is, hogy ez a jelenség nem kizárólag Oroszországra jellemző. A történelemben számos példát találni arra, hogy autoriter vezetők idővel egyre inkább csak azokat az információkat fogadják el, amelyek megerősítik saját politikai elképzeléseiket. Ilyen rendszerekben a hírszerzés gyakran elveszíti objektív elemző szerepét, és fokozatosan a politikai elvárások kiszolgálójává válik.

Severski ugyanakkor úgy véli, hogy az orosz hírszerzés valószínűleg alapvetően reális képpel rendelkezett az ukrajnai helyzetről, bár hibák természetesen előfordulhattak.

„Szinte teljes bizonyossággal állítom, hogy a hírszerzés hiteles információkat jelentett az ukrajnai helyzetről.”

A lengyel szerző szerint Putyin ugyanakkor nem engedhette meg, hogy a hírszerzés vezetője nyilvánosan eltérő álláspontot képviseljen a katonai és biztonsági elit többségéhez képest. Az orosz rendszerben szerinte túlzottan optimista várakozások uralkodtak egy gyors sikerrel kapcsolatban.

Amikor a lojalitás felülírja az elemzést

A 2022 februári eseményeket elemezve Severski történelmi párhuzamokat von a sztálini Szovjetunióval és a náci Németországgal. Emlékeztet arra, hogy Joszif Sztálin a második világháború előtt gyakorlatilag megsemmisítette a szovjet hírszerzés jelentős részét, míg Adolf Hitler a háború végén kivégeztette Wilhelm Canaris admirálist, a német katonai hírszerzés vezetőjét.

Severski szerint ezek a példák ugyanarra a mintázatra utalnak: az autoriter rendszerek vezetői idővel egyre kevésbé bíznak a professzionális hírszerzési elemzésekben, és egyre inkább saját politikai intuícióikra, illetve ideológiai elképzeléseikre hagyatkoznak.

Összegzésként arra a következtetésre jut, hogy bármely állami rendszer hatékonysága nagyban függ a politikai vezetés minőségétől és attól, hogy képes-e objektív hírszerzési adatok alapján döntéseket hozni, nem pedig saját elképzelései szerint értelmezni a valóságot.

Miért mentalitás kérdése az ügynöki hírszerzés

Severski külön kitér az ügynöki hírszerzés és a nemzeti mentalitás kapcsolatára is. Véleménye szerint csak néhány nemzet rendelkezik különleges hajlammal a klasszikus humán hírszerzésre. Az egyik ilyen népként a lengyeleket említi, a másikra pedig — bár nyíltan nem mondja ki — egyértelműen az oroszokra utal.

Leírása szerint ez egyfajta pszichológiai hajlam: az informális lehetőségek felismerése, a zárt környezetekbe való bejutás képessége, valamint a váratlan helyzetek kihasználása ott, ahol más kultúrák inkább szigorúan követnék a szabályokat.

Félig tréfás példaként a német és a lengyel hírszerző viselkedését hasonlítja össze: ha egy füves terület mellett tábla áll „Tilos a fűre lépni” felirattal, a német valószínűleg valóban nem megy rá, míg a lengyel könnyen arra gondolhat, hogy éppen ott található valami igazán érdekes.

A hírszerző mint író

Severski különösen érdekes módon írja le a professzionális hírszerző pszichológiai profilját. Véleménye szerint a hírszerző munkája sok szempontból hasonlít az írói pályához. Egy hírszerzőnek folyamatosan olvasnia, elemeznie, írnia és fejlesztenie kell a képzelőerejét. Ez különösen fontos speciális műveletek tervezésekor vagy összetett ügynöki kombinációk kialakításakor.

Azt is hangsúlyozza, hogy a tapasztalt beszervezők rendszerint komoly élettapasztalattal rendelkező emberek, akik szakmai sikereket és kudarcokat egyaránt átéltek. Ugyanakkor elismeri, hogy léteznek olyan emberek, akiket szinte lehetetlen beszervezni stabil értékrendjük, belső erkölcsi korlátaik és pszichológiai ellenálló képességük miatt.

A volt hírszerző szerint a beszervezés során kulcsfontosságú, hogy az érintett megőrizze a saját döntésének illúzióját.

„Bizonyos fokú választási szabadságot kell hagyni a beszervezett személynek, hogy úgy érezze, önálló döntést hozott.”

Hírszerzés, presztízs és kulturális befolyás

Severski külön figyelmet szentel a hírszerző szolgálatok imázsának és kulturális hatásának is. Példaként a brit hírszerzést említi, amelynek nemzetközi presztízsét nagyrészt Ian Fleming regényei és a James Bond-filmek alapozták meg.

Megemlíti Stella Rimingtont, az MI5 egykori vezetőjét is, aki részben inspirációul szolgált az „M” karakteréhez a Bond-filmekben. Severski szerint egy titkosszolgálat kulturális képe és presztízse rendkívül fontos — többek között a lehetséges ügynökök vagy átállók szemében is.

Éppen ezért, állítja Szeverszkij, a brit titkosszolgálatok számos botrány és kudarc ellenére máig különleges presztízzsel rendelkeznek a hírszerzés világában. Lengyelországban viszont a saját katonai hírszerzés nyilvános lejáratása komoly károkat okozott az egész biztonsági apparátusnak, különösen a WSI felszámolása után a 2000-es évek közepén. Az események hátterét részletesen bemutatja a „WSI. Elátkozott katonák” című könyv.

Severski számára a hírszerzés tehát nem csupán az állam egyik eszköze, hanem egyben a politikai kultúra, az elit minősége és a rendszer valóságérzékelésének tükre is.